A dohányzásról

"A dohányzásról leszokni gyerekjáték.
Már százszor sikerült." (Mark Twain)

A világon két fajta ember van: aki már rágyújtott, és aki még nem. De így vagy úgy mindannyian kapcsolatba kerülünk a dohányzással, legyen szó aktív gyárkéményről, vagy passzív elviselőről. Mindkét fél számára ugyanolyan veszélyes és káros egészségügyi következményei vannak. Napjainkban a dohányzás következében kialakuló betegségek vezetik az elhalálozási statisztikákat. A dohányzás az egyik legrégibb és leggyakrabban használt pszichoaktív drog. Tüdőgyógyász szakemberek állítása szerint, a tüdőrák és az egyéb krónikus légzőszervi megbetegedések kialakulásában 80-90 százalékban játszik szerepet a dohányzás. Nagyon fontos tehát e káros szokás mellőzése. Aki pedig rabja már e szenvedélynek, jobban teszi, ha időben leszokik róla.
A dohányzás rövid története

Az Újvilágban a dohányzásnak már több száz éves kultusza volt, mielőtt Európában is megjelent volna Kolombusz Kristófnak és más korabeli felfedezőknek köszönhetően. A maják és az aztékok nádszálból szívták a dohányfüstöt. A papok szertartásaikhoz használták a dohányt, a nikotintól megrészegültek, melynek hatását az istenek közelségének könyvelték el. Amerika őslakosai nem olyan mértékben dohányoztak, mint ahogy az napjainkban tapasztalható. Számukra a dohányzás egy meghitt, ünnepélyes dolognak számított, amely alkalmat adott a megbékélésre. A tűz körül ülve körbeadták a békepipát, és mélyet szippantottak belőle, hogy elűzzék a haragot. (Mint ahogy ezt a western filmekben is láthatjuk). Noha amikor Kolombusz Kristóf először kapott ajándékba dohányt, nem tudott vele mit kezdeni, és ezért a tengerbe hajította. Második amerikai útjára elkísérte őt egy Ramón Pane nevű szerzetes, aki aztán közelebbi ismeretségbe került a bennszülöttekkel, és a dohánylevél hatásaival. A hódítok, Cortez és Pizarro katonái szintén rákaptak a dohányzásra, mert az a hiedelem járt köztük, hogy az indiánok a füsttől olyan erősek és egészségesek.

Ezt a szokást magukkal vitték haza. Így a dohányzás a tengerészek közvetítésével indult világhódító útjára. A portugálok ahol megfordultak, és talpalatnyi termőföldet találtak, mindenütt ültettek növényeket, hogy sehol se kelljen hiányt szenvedni. Miután behozták Európába, nagyon gyorsan meghonosodott. A gyógyításban is próbálták hasznosítani. Először egy francia orvos, Jean Nicot használta a dohányt, aki állítólag dohánymagokat küldött Medici Katalinnak, a régensként uralkodó francia királynénak, cserébe az uralkodó Herba Nicotianumnak nevezte el a dohányt. Később Carl von Linné -aki a modern tudományos rendszerezés alapelveinek, kategóriájának megalkotója, és az élőlények kettős nevezéktanának kidolgozója- Nicot-ról nevezte el a dohányt Nicotina tabacum-nak. A XVII. századra a dohányzás meghódította az egész világot, olyannyira, hogy még a japán teaszertartások részévé is vált. De még a század folyamán gyógynövényként terjedt el -köszvény, reuma és fogfájás csillapítására ajánlották. A pestis kitörése idején a dohányzás mértéke megnőtt, mivel a tapasztalatok azt mutatták, hogy a túlélők között sok volt a dohányos.

A Harmincéves háború (1618-1648) során a katonák ugyanannyi lőport fogyasztottak el, mint dohányt. És e háborúnak köszönhetően találták fel a cigarettát. A csaták közti szünetekben elég sok időt vett el a lőpor tömködése a puskába, így a katonák inkább vékony papírba csomagolták a dohányt, ami gyorsabban elégett, mintha pipáztak volna, és ez által hamarabb jutottak az élvezethez. Így mondhatni, a cigaretta alkalmazkodás a rohanó világhoz. (Nem kell bajlódni a pipa megtömködésével). Sokszor próbálták megtiltani a dohányzást, de eleinte nem egészségügyi okokból. Az inkvizíció során odáig fajult, hogy egyes Egyházi vezetők még a tízparancsolatot is kiegészítették egy tizenegyedikkel, mely így szólt: ,,Ne tedd magad a Sátán kéményévé". 1633-ban a török szultán halálbüntetés terhe mellett tiltotta a dohányzást. Európában a sok nikotinmérgezés miatt volt tiltott élvezet. De ezekkel sem tudták megakadályozni a szenvedély visszaszorítását. Európában még úgynevezett dohányadót is bevezettek.

A dohány, mint pszichoaktív növény

A története után lássuk, hogy mi az a növény, ami olyan nagy szenvedélyeket vált ki az emberekből. A dohány (Nicotiana), a csucsorfélék, más néven a burgonyafélék családjába tartozó növénynemzetség. Több faj szárított leveleiből feldolgozás után szivar, cigaretta, tubák, vagy bagó (rágódohány) készítésére használják, illetve nikotint vonnak ki belőlük. A közönséges dohány (Nicotiana tabacum) Dél-Amerikában, Mexikóban és a Karib-tenger térségben őshonos. A dohány fő alkaloidja a nikotin, mely az egész dohánynövényben jelen van, de főként a levelekben halmozódik fel. A növény tömegének az 5 %-át alkotja. A nikotin a kevés folyékony alkaloid egyike. Tiszta állapotban színtelen, szagtalan, olajos folyadék, de fény, vagy levegő hatására megbarnul és erős dohányszagot áraszt. Képlete: C10H14N2.

Előző - Következő >>